forrás: NetHírlap

Nem érvényesült az uniós cél: nem a legszegényebb, hanem a leggazdagabb térségek és pályázók jutottak a legtöbb uniós pénzhez az első fejlesztési terv forrásainak kiosztásakor. Nem csökkent a régiók közti szakadék. A felzárkózást szolgáló összegek harminc százalékát Budapest és Pest megye kapta, míg a többi megye ennek a töredékéhez sem jutott hozzá.

A pályázati feltételek nehézségével, a beadandó dokumentáció bonyolultságával, az utólagos finanszírozással és a fizetési késedelmekkel magyarázható, hogy az ország elmaradottabb régióinak felzárkóztatására létrehozott európai uniós alapok végső soron erősítették az országon belüli egyenlőtlenségeket. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) legfrissebb adatai szerint a 2004-től 2006-ig tartó első Nemzeti fejlesztési terv elszámolásának eredményei azt mutatják, főleg a leggazdagabb régiók és a legnagyobb vállalatok fértek hozzá az uniós támogatásokhoz. A gazdasági versenyképességi operatív programok támogatásaiból a hazai mikro-, kis- és közepes vállalkozások mindössze 1-2 százaléka kapott uniós támogatást, sőt olyan cégeket is támogatott az NFÜ, amelyek önerőből is képesek lettek volna megvalósítani a programokat.

A források területi megoszlása is tovább növelte az országon belüli egyenlőtlenségeket. Az első Nemzeti fejlesztési terv részeként Budapest és Pest megye harmincszázalékos aránnyal az EU strukturális alapjából származó pénzek felhasználásának abszolút nyertese. A legtöbb megye ennek a töredékét sem érte el, holott az unió eredeti célja a felzárkóztatás volt. A legszegényebb Nógrád megye például mindössze 1,5, Békés 3,2 százalékot kapott. A helyzet a 2007 elejétől érvényes második fejlesztési terv eddigi eredményei alapján sem változott: jelenleg 26 százalékos Budapest és Pest megye súlya, a többi megye ennél jóval halványabban teljesít. Tolna megye például 1,7, Nógrád pedig 2,6 százalékon áll.

Az egyenlőtlenségek hátterében a pályázatok ismertségének alacsony szintjén, valamint a pályázatírás körüli tapasztalatlanságon túl az egyik legnagyobb gondot a biztosíték kérése jelentette az első fejlesztési tervnél. A pályázathoz már a benyújtáskor is ígérvényt kellett csatolni az igényelt forrást fedező bankgaranciáról. A támogatási öszszeg 120, ingatlan esetén 150 százalékára kellett biztosítékot adnia a pályázónak arra az esetre, ha nem tudná megvalósítani a projektet. Több pénzre kellett tehát biztosítékot felmutatni, mint a megpályázott forrás összege. A vállalhatatlan követelményeken tavaly kicsit puhítottak, de a biztosíték még mindig a kért támogatás száz százaléka a tízmillió forint feletti pályázatoknál.

Komoly gondot okozhat az alkalmazottak létszámának szinten tartása is: az első fejlesztési terv egyes programjainál a támogatástól számított öt évig nem lehetett alkalmazottat elbocsátani, és jelentős volt az árbevétel-növekedésre vonatkozó követelmény is. A legnagyobb súllyal azonban a kifizetések körüli késlekedés esik a latba: az Állami Számvevőszék jelentése szerint a 2006-ig tartó fejlesztési terv pályázatainak csupán negyven százalékát fizették ki a tavalyi esztendő végéig, és még a mai napig is majdnem tízszázalékos a kifizetetlen számlák aránya.

Jelentősen nehezítette a pályázók dolgát a benyújtandó terjedelmes dokumentáció, a kitöltő programok gyakori változása, valamint a közreműködő szervezetek sokszor következetlen és rossz pályázatkezelése.